azért mielőtt teljesen elmerülsz a leendő szent áhítatában, pillants rá erre a könyvre is, ha módodban áll: www.amazon.com/Missionary-Position-Mother-Teresa-Practice/dp/185984054X/ref=pd_bbs_sr_3/104-4899350-1215151?ie=UTF8&s=books&qid=1188381609&sr=8-3

Tény, hogy az apáca konkrét tetteiről csak előitéletekkel rendelkezem. Köszi a tippet, ismerve Hitchens pár interjúját kemény kritikára számítok.

Ezt az interjút találtam vele, amit a fenti könyv kapcsán csináltak vele: www.lipmagazine.org/articles/featpostel_56_p.htm

Teréz nyanyus szadista volt a valóságban. A nála dolgozó nővérek könyvei szerint, gyakran nem engedett fájdalomcsillapítót bedni a betegeknek, pedig dugig volt vele a raktár. Az ok igen egyszerű volt szerinte: Azt hangoztatta, hogy a beteg így jobban át tudja érezni krizstus szenvedéseit a kersztfán és közelebb kerül hozzá.

Már az indítóban szereplő felvetés is tévedésen alapul. Amit ugyanis valóban tudunk: (Idézet)
"Teréz anya nem érezte Isten jelenlétét az életében, sem a szívében, sem az oltáriszentségben. A levelekben használt szavak – szárazság, sötétség, magány, szenvedés – élénken festik le a lelkiállapotát. Egy ponton szenvedését a pokolhoz hasonlítja, és arról vall, hogy élményei – vagy éppen azok hiánya – egyenesen a menny és Isten létezésében való kételkedésre vezették."

Ez nem azt jelenti, hogy elvesztette a hitét, a hit ugyanis nem azt jelenti, hogy el tudom-e képzelni pl. érzelmeimmel, hogy van Isten, hanem az ha életem minden percét úgy alakítom, hogy az Isten létéből, szeretetéből következzen. Ehhez nem kell elengedhetetlenül érzelmeknek társulni. Terézanya védőszentje (Kis Szent Teréz) ugyanilen lelki szárazságban élte élete utolsó időszakát a karmelben, és halálos ágyán a saját vérével írta a mellkasára, hogy CREDO (hiszek), olyan mértékű kételyek gyötörték.
Akkor mondhatnánk róla, hogy elvesztette a hitét, ha az életéből ez látszana (abbahagyta volna, vagy nem türelemmel végezte volna a munkáját, vagy pl. kaszinót nyit.)

bestefan, lehet, hogy egy egyszerű definíciós kérdésről van szó, mindenesetre számomra az "egyenesen a menny és Isten létezésében való kételkedésre vezették" egész egyszerűen azt jelenti, hogy elvesztette a hitét.

Természetesen ezzel így semmi gond.

Teréz anya az általad definiált hitet elvesztette, de azt a hitet, amit a kereszténység annak nevez, nem vesztette el.
Isten ugyanis néha (mindíg?) elég furfangosan tud gondolkodni, és nem csak azt követeli meg, hogy intellektuálisan elképzelhetőnek tartsam a létét, hanem azt is várja, hogy minden egyes percemet, cselekedetemet, döntésemet abból vezessem le, hogy ő van. Mindezt pedig nem azért teszi, mert egy önkényes zsarnok, hanem azért, mert ő "talált ki, teremtett, stb.", és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségem, mint én magam.
Sőt, megvan az a még furább szokása, hogy éppen akik őt legjobban szeretik, leghűségesebben szolgálják, azoktól vonja meg jelenlétének megtapasztalását, hogy azok a tapasztalásuknál is mélyebb bizonyosságnak megfelelően tetteikkel szerethessék őt. Ezért HIT. Mert már nem a tapasztalásból forrásozik, hanem a bizalomból.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de elszoktunk (módszeresen elszoktattak minket) attól a "kommunikációtól", amit az Isten használ.
Bocs, ha vad voltam :)

Szó sincs róla, érdekes amit írsz.
Lehet, hogy én vagyok szűklátókörű, de ha valaki elvesztette Isten létezésében való hitét, akkor közben hogyan maradhat meg az a hite, hogy az élete minden percét és döntését abból vezesse le, hogy Isten van?
Szerintem Isten vagy van, vagy nincs, további lehetőségről nem tudok, de szívesen nyitnék feléjük.
Továbbá bizalom is csak tapasztalásból eredhet. A tapasztalatoknak lehet többféle szintje, de eddig azt is evidenciaként kezeltem, hogy egy mélyebb tapasztalat is tapasztalat, nem valami más.

Természetesen igaz, hogy a bizalom tapasztalásból ered. Az összes fent szóban forgó Terézia nagy erővel megtapasztalta, hogy Isten szereti őt, és erre úgy válaszoltak, hogy odaadták magukat teljesen neki. (Az egyik mindenáron apáca akart lenni, a másik pedig otthagyta "rendfőnöki biztos állását", hogy az Ő kedvéért egymaga kezdjen Kalkuttában - egy több mint kalandos - vállalkozásba. Ehhez tapasztalásként az - értelmi és szellemi visszacsatolások mellett - megkapták a maguk "szerotonin adagját" is bíztatás és bátorításképpen. Mint amikor velem szemben van a szerelemem, látom az arcát, allom a hangját, és boldogság nekem, hogy azt tegyem, ami jó neki. Aztán egyszercsak közénk állítanak egy falat. Ekkor is TUDOM, hogy ott van, tudom hogyan tehetek a kedvére, de a hangja, mosolya már nem segít nekem ebben. Tehát ezeknek a Terézeknek lényegében tartós szerotonin megvonási tüneteik keletkeztek. A példájukból azonban az derül kia számomra, hogy a hit ennél az érzékelési-érzelmi faktornál alapvetőbb valami. Valaminek ugyanis csak motiválni kellett őket, ha kitartottak a teljes kételkedésig terjedő szenvedésük közepette.