Ma reggel befelé tekerés közben váltogattam a rádiómba (telefonomba) programozott adók közt. Általában lecövekelek egy adónál, bármelyik is legyen az, ha jó zenét, vagy érdekesnek tűnő beszélgetős műsort hallok.Most a Kossuthnál állt meg a mutató, a plázaépítések és felhasználói szokások volt a téma. Egész pörgős volt a műsor, kevés sallang, sok lényeg. Sajnos nem tudom beazonosítani a műsort, mert jelenleg a Magyar Rádió honlapja az arculatváltásra hivatkozva nem több 1 db statikus képnél. (Jó, mindhárom adóhoz elérhető ezen kívül az online adás linkje legalább.)
A piaci racionalitás körbejárása (vásárlói igények, szokások, nyitvatartás, építések volumene, stb) után bevágtak egy riportot, amiben a helyszínen kérdeztek fiatal csajokat plázázási szokásaikról. Elmondták, hogy mostanában csak a szombat és vasárnapokat töltik a plázában (korábban minden hétköznap a suli után ott gyűltek össze), az a jó benne, hogy mindent egy helyen megkapnak, soppingolhatnak, meg minden. Kérdésre válaszolva elmondták, hogy a szülőktől havi 50-et akasztanak erre a célra és nem, nem unták még meg ezt a dolgot. Szintén kérdésre úgy tippelték, hogy a korosztályuk 70%-a hasonlóképpen ott tölti szabadidejének nagy részét.
A kor igényeinek megfelelően a blokk végén a betelefonálók és sms-ezők véleményeiből szemezgettek. Ahogy arra számítani lehetett egy országos lefedettségű, közszolgálati adó délelőtti műsorától, többségében voltak a plázázást gyakorlatilag az erkölcsi fertőnek, a társadalom lecsúszása elsődleges okának tartó, valamint a lányokat erőteljesen lesajnáló tartalmak.
Nem mintha ne sajnálnám le én is kurvára ezeket a csajokat a rendelkezésükre álló szellemi színvonal és igényesség miatt, de azért árnyalnám a képet. Abban én is követem az átlag plázafogyasztót, hogy örömmel élek a bő választék és a rugalmas nyitvatartási idők előnyével. A közönséget annyira nem csípem, de azt már megszoktam, hogy a közterületeken nem a Mindentudás Egyeteme közönségéből mintavételezve kapom az emberanyagot. Felesleges lenne a plázák létjogosultságát vitatni, az igény rájuk nyilvánvaló. Azon ugyan lehet keseregni, hogy ezek a tinicsajok mivel basszák el a drága időt és a drága pénzt, de gondoljuk, hogy ha nem a plázába járnának, akkor értelmes dolgokkal foglalkoznának és nem szórnák el a pénzt másra? Tipikus összekeverése az oknak és okozatnak. Az ok a suttyóság, igénytelenség, vásárlási függőség kielégítése, az otthon és más elfoglaltságok hiánya. Az okozat pedig bármi, ami ennek passzoló ellendarabja. A kereskedők felismerték, hogy jelen pillanatban ezeket leghatékonyabban a plázák elégítik ki. Sajnálkozhatunk ezeknek a fiataloknak a szánalmas szokásain, de ha hazazavarjuk őket, még nem fognak Dosztojevszkijt olvasni. Ha kap havi 50.000-et erre a hobbijára, akkor egészségére. Reméljük, hogy egész életében tartani tudja ezt a szintet még akkor is, amikor már nem lesz a fejőstehén apu meg anyu és akkor nincs probléma. Miből élne az a sokgyerekes kereskedő, ha ők nem lennének?
Az átlagember tipikusan nem jó becslő: az egyik megkérdezett 70%-ra taksálta korosztálya részvételi arányát. Nem hiszem, hogy objektívnek tekinthető megfigyelés. Vajon az idősebb korosztályban olyan kimagasló lenne az olvasott, művelt, minimális döntési képességekkel megáldott egyedek aránya? Nagyon gyakori klisé a fiatalok bármilyen jellegű hibáit emlegetni, pedig csak arról van szó, hogy az ő megnyilvánulásaik láthatóbbak, nem arról, hogy idősebb fajtársaik tehetségesebbek lennének.
Úgymond az én időmben is voltak suttyó, idejüket hülyeségekre elbaszó társaim, meg a valamivel értelmesebb fajta. A jelen bizonyítja, hogy nem lett mindenkiből agyhalott szerencsétlen debil, pedig 20 éve is voltak szép számmal társadalmi és erkölcsi csődöt jósló önjelölt próféták. Pedig közben még rendszert is váltottunk a vadkapitalizmusba, ami a mai napig tart.
