Parapitty

A tudomány kontra kreacionizmus vita igen szerteágazó és terebélyes. Zajlik baráti társaságokban, blogokon, az összes olyan fórumon előkerül, ahol emberszabású emlősök vagy azoknál fejlettebb egyedek kommunikálnak egymással. Ezek a viták általában igen fárasztókká válnak, mert mindkét fél túl szerteágazó érvelésbe kezd, a maguk módján mindketten sok példával próbálnak érvelni, de sosem sikerül olyan közös vitaalapban megállapodni, amit mindkét fél elfogad és lehet rá építkezni. Ezért most én sem egy ilyen vitát indítanék, csak egy engem foglalkoztató kérdést vetnék fel.

A világ keletkezésével kapcsolatban első látásra épeszű hipotézis, hogy a világ túl bonyolult ahhoz, hogy spontán kialakult volna. Erre megvan a sztenderd evolucionista válasz: egyszerű dolgokból igenis lehetnek bonyolult dolgok adott körülmények és sok idő alatt. Bár a kezdeteket a tudomány sem tárta fel, de azt okkal mondhatja, hogy nem létezik az Ősrobbanásnál értelmesebb elmélet jelen pillanatban.
A kreaconisták ezzel szemben azt mondják, hogy nem látják igazolva az evolúció fokozatosságát (persze hogy nem, mert azok más időléptékűek, de legyen meg a joguk hozzá) és szerintük az Ősrobbanás abszurd ötlete helyett még mindig logikusabbnak tűnik egy Teremtő feltételezése.

Véleményem szerint mégsem kiegyenlített a küzdelem, mert látok egy komoly problémát a kreacionizmusban. Mert az még oké, hogy a tudomány nem tud választ adni egy a világban felmerült problémára. De az már komolytalan, hogy a kreacionizmus egy saját maga által kreált ellentmondást nem tud feloldani, ugyanis senki még nem válaszolta meg kielégítően azt a kérdést, hogy ha volt Teremtő, akkor őt ki hozta létre?
Erre eddigi szerény kutatásaim során 2 lehetséges választ találtam:

1. A teremtő mindig is létezett, ő úgymond a világegyetemen és még az időn is kívül esik, tehát neki nem kellett teremtődnie, rá nem vonatkoznak a világegyetem létrejöttének magyarázatával szemben támasztott elvárások.
2. A teremtő nem létezett mindig, lehet, hogy őt is teremtette egy másik teremtő, akit szintén létrehozott valaki, és így tovább.
   

Azt hiszem, a másodikkal mindenképpen probléma lesz, mert előbb-utóbb el kell jutnunk egy abszolút teremtőig, ezzel pedig igazából az első magyarázatot valósítjuk meg. Az első magyarázattal szemben viszont a tudományos világnak az a baja, hogy eddig még nem találkozott semmilyen jelenséggel, amire ne lett volna igaz, hogy a világegyetemben történik, merthát, amint valami új dolgot fedez fel, az szükségszerűen a világegyetem részévé válik. Így a világegyetemen kerítésén kívül posztoló teremtő elmélete nem lehet több puszta megalapozatlan hitnél. Egy hipotézis, ami semmivel sem meggyőzőbb, mint az ősrobbanás elmélete.
Végül, a világegyetem részeként tevékenykedő teremtővel meg az a probléma, hogy szükségszerűen elég bonyolultnak kell(ett) lennie, bonyolultabbnak bárminél, aminek létezését a kreacionisták csak teremtés útján tudják elképzelni ezen a világon, akkor viszont az a kérdés, hogy ha nehézséget okoz a világ bonyolult dolgait teremtő nélkül elképzelni, akkor miért nem okoz gondot egy bonyolult ámde örökkön létezett istenséget elképzelni?

Szóval lehet kritizálni a tudományt annak millió adóssága miatt, de ehhez képest arcpirító az az önellentmondás, ami a kreacionizmusban rejlik. Valószínűleg műveltségem korlátai miatt, de eddig még senki nem oldotta fel nekem ezt az ellentmondást, ami hangsúlyozni kell, hittől független. A tudomány eredményeiben igazából nem is kell 'hinni', elég a józan logikát, mint közös vitaalapot elfogadni és máris kiviláglik az ellentmondás.
A kreacionizmussal tehát mégcsak nem is az a probléma, hogy támadja az evolúcióelméletet, mert támadja csak, ha tudja, hanem az épp benne rejlő fájó logikai bukfenc.