Nemrég olvastam el Paul Davies: A megbundázott világegyetem című könyvét. Alapos betekintést ad a kozmológia aktuális állapotáról, de ahogy a Szkeptikus blogban is írják, vannak türelmet próbáló okfejtések benne... Ezzel együtt ajánlom minden érdeklődőnek elolvasásra.
Részletes kritika helyett (amelyre úgyse lennék képes), csak egy rövid részletet osztanék meg teljes illegalitásban (semmiféle engedélyt nem kaptam rá, igaz, nem is kértem), mert remekül összefoglalja mi is a gond azzal a bizonyos intelligens tervezővel:
Vessünk tehát egy pillantást arra a hipotézisre, amely szerint a tervezettség megjelenése az Univerzumban egy tervező-teremtő munkájának az eredménye. Bár definíció szerint ez nem természettudományos magyarázat (minthogy természetfölötti okra hivatkozik), azért ésszerű magyarázatnak tekinthető. Az a kérdés, mennyire jó ez a magyarázat.
A törvények útján működő tervezés összehasonlíthatatlanul intelligensebb, mint a csodák útján történő. Ha én a mindenható lény lennék, és egy miénkhez hasonló, lakott univerzumot akarnék létrehozni, és ennek eléréséhez elég lenne felsorolnom, mit akarok és mikor akarom, akkor ezt a tevékenységemet nem tartanám túlságosan komolynak. De ha ki kell választani a törvények olyan csokrát, amelyek azután bármiféle rendszeres javítgatás és a részletekkel való bíbelődés nélkül működésbe tudnak hozni egy univerzumot, és abban ráadásul létrehozzák az önszerveződést, az önmagát bonyolultabbá tevés képességét, valamint az élet és a tudat önmagát létrehozó képességét - nos, az már tényleg nagyon komoly dolognak látszik! Ennélfogva az intelligens tervezettség mozgalma által olyannyira kedvelt "intelligens" tervező azzal hökkent meg engem, hogy nem különösebben intelligens, szemben a természet törvényeinek tervezőjével, aki megdöbbentő kreatív képességet hordoz önmagában naélkül, hogy csodákra vagy másfajta beavatkozásra szükség lenne.
